Melyduma keringo

Aki netän idetéved még: van egyfajta folytatása a blognak, miután Frankfurtba költöztem egy idore: http://frankfurt.blog.hu

Egyfajta blogzárásképpen még úgy erzem, le kell írnom a történet végét.

Ami az iskolát illeti: biztosan meglesz a 2:2-es (=hármas) diploma, ami nem egy nagy büszkeség, de végül is csak egy jeggyel rosszabb, mint a célul kitűzött 2:1 (hogy mikor kapom kézhez, egyelőre nem tudom).. Azon lehetne sajnálkozni, hogy ezzel milyen mértékben csökkennek az esélyeim a brit oktatásban és munkaerőpiacon, de ezt most hagyjuk. Lehet ez ok arra, hogy ne legyek pl. befektetési bankár (nem is nagyon akarok az lenni), de arra nem ok, hogy minden álmomat feladjam.

Az ottani lyányokat már rég elfelejtettem, kezdek visszaszokni az ékezetekre, stb.
Most az itthoni dolgokra, legelsősorban az iskolára koncentrálok. Le kell diplomázni itthon is, nincs mese. Aztán lehet húzni külföldre.

Igaz, most úgy fest, hogy februártól Majna-Frankfurtba megyek dolgozni pár hónapra (a Bancomexthez), Alfredo mexikói barátomhoz. Hát, még meglátjuk, csak a halál biztos.

Akkor majd lehet, hogy lesz azért még folytatás, olyan jó az URL-em.

Újra vannak ékezetek.
A járdán folyton hülyének néznek, hogy a baloldalon megyek. Erről gyorsan le kell szoknom.
Első pozitív élményem: a könyvtárban annak ellenére kiadtak nekem egy könyvet, hogy nincs még matrica a diákomon.
De egyébként valahogy olyan idegenül érzem magam, elszoktam a BKV-s ellenőröktől, szóval ha találkozom eggyel, hirtelen nem is fogom tudni a módszertant.
Ja, amúgy sajnos egy ilyen buzis tangapapucsban vagyok épp, mert a jó nagy es meleg cipőmön kívül csak egy ünnepElős van, rövidnadrághoz pedig mindkettő alkalmatlan. Isteni szerencse, hogy nincs most harmincöt fok, de így sem viselném el a nagyobb lábbelit.

Amit még megjegyeznék: csinosak itt a lyányok, de annyira most nem esett le az állam. Az elhízás szerencsére jóval kisebb méreteket ölt, mint Walesben, főleg az én korosztályomban. De majd ha férjhez mennek, mint tudjuk..!

Nem en talaltam fel a spanyolviaszt, de hadd jegyezzek meg valamit: egy kulfoldi osztondij egyaltalan nem biztos, hogy nyitottabba teszi az embert az idegen etnikumok/hajlamok stb. irant. Sot - sokszor addig vedi valaki pl. a meleg embereket (s ez csak egy pelda a sok kozul), amig nincs veluk szemelyes tapasztalata. Aztan meg habzo szajjal meg az irmagjukat is eltorolne a fold szinerol.

Csak ugy mondtam; ez a helyzet. Ugyis egy tajparaszt vagyok.

Ki nem hanyja le ezt a megeroszakolt csajt? Siman megneztem volna a zsarukat hurkatoltes kozben. Aztan meg beszallas.

Nem lesz itt mar semmifele 2:1. 2:2 meg talan.
"Ami elmult, soha nem jon vissza mar", ugye. Gaz-e, nem tom, de

Nagyon reg irtam mar, epp itt az ideje.
Az irorszagi es skociai ut felejthetetlen elmeny volt, sajnos azonban elozetes terveimmel ellentetben nem irtam utinaplot. Hogy miert, azt nehez megitelni, valoszinuleg a lustasag lenne a legmegfelelobb magyarazat. Pedig lett volna mirol irni. Azert fenykep van sok, azok elohozzak az emlekek nagy reszet, de tudom, hogy utolag minden mas.

Kozben mar elkezdodott a vizsgaidoszak, a marketing mar meg is volt kedden, holnap es hetfon pedig var ram ujabb ketto (aztan egy het szunet, meg harom, aztan pa'pa'). Alig tobb, mint ket het, es ujra a csonka Magyarorszag poraban vanszoroghatok. Na jo, csak vicceltem, nem egy tragedia, de annyira nem vagyom a pesti vizsgaidoszakra.
Most a tanulas mellett egyebkent azon vagyok, hogy elfogyasszam az otthonrol hozott elelmiszert - eleg jol is haladok. E heten foztem paprikas krumplit, valami risotto-szeruseget (csak spontan otletbol osszekevertem rizst tonhallal, repaval; hat ezt mondjuk risottonak nevezni szentsegtores..) meg tejberizst. Kenyeret egyaltalan nem eszem, boltba nem jarok, csak megfozom, amit otthon talalok, kulonbozo formaban. Etvagyam, az van.

Majus 26-an bankettre megyek, az lesz a legutolso estem Walesben (bar talan nem orokre). Marek es Ola is ott lesz, majd valamelyikuknel alszom, mielott felszallok masnap a 7 orasi buszra, ami Londonba visz, aztan meg irany BuTapest. Sajnos zakom nincs, ha lesz idom, veszek egy oltonyt, Imi szerint nem draga (olcsobb, mint otthon). Rengeteg a dolgom, a pakolas se lesz egyszeru, postaznom is kell egy-ket dolgot (pl. a 70 literes hatizsakom) - egy biztos: az otthoni targyakra csak Pesten tudom elkezdeni a keszulest. Nem tudom, mi lesz.

Nem mellesleg, ujabban erosen foglalkoztat a gondolat, hogy itt maradjak, dolgozni. Egy evre. Nem nagyon van kedvem hazamenni. Ugyanakkor nem nagyon torom magam azzal, hogy jelntkezzek allashirdetesekre, de ami kesik - remelem - nem mulik. Hetfo utan mondom, lesz egy kis idom. Ami problema, az az allasinterju: ha ne adj' Isten, behivnak, de en mar Magyarorszagon vagyok, ugyan hogy megyek el barmifele interjura is..? Na igen, ki koran kel aranyat lel, keson jovonek meg csont.

Ennyit roviden, lenne meg mit irnom, de most az export managementtel kell foglalkoznom. Fel tizkor irok (haromoras dolgozat), de meg sehogy se allok. Hosszu ejszaka lesz a mai is.

Szerdan buli volt Łukaszeknal. Kiderult, hogy barbecue party, en meg nem vittem kolbaszt. Ugyhogy nem ettem, csak iszogattam. De hogy ez a Wyborowa (magyarul "kituno", "remek") micsoda vodka! Posenbol (i.e. Poznań) szarmazik, 1823-ban alapitotta Hartwig Kantorowicz a szeszfozdet, ahol fozik. Latszik, hogy akkor Posen Poroszorszag resze volt, legalabbis ez a Hartwig nem valami oslengyel nev, asszem.
A Wikipedia meg azt irja a Wyborowarol, hogy

"After the period of economic transition in the late 1980s and early 90s, the Poznań distillery, like many others in the country, got itself into serious trouble and was close to filing for bankruptcy protection. However, due to the large international popularity of its major product, the plant was bought by the French alcohol producer Pernod Ricard. The new owners have shown great respect towards the long traditions of Wyborowa and have kept the product unchanged."

Na mindegy, mindenesetre gyakorlatilag egesz este Olaval beszelgettem, rajtam kivul magyar nem, csak nehany nemet meg francia volt (s persze egy csomo lengyel). De jo volt, rendesek ezek a langoskepuek.

Csutortokon delutan voltunk a treforesti tapas barban, bar csak este hattol adnak rendes kajat. Egy OSB (=old style bitter) nevu sort ittam, ami walesi; izlett. Itt is vegig Olaval beszelgettem, a valtozatossag kedveert. Kiderult, hogy a lengyeleknel is van locsolkodas, ezt meg is targyaltuk. Az az erdekes, hogy ott a lanyok nem adnak himes tojast a fiuknak cserebe. Nem adnak semmit. Pedig festenek tojast. Fene erti.
Az tetszett, mikor mondta, hogy ott mindenki visz tojast szenteltetni a templomba, husvetvasarnap. Nalunk emman eleg ritka.

Aztan sikeresen befejeztem a financial management dolgozatomat, igy mar csak egyet kell megirnom. Csutortokrol pentekre virradora irtam, egy percet sem aludtam, de a lenyeg, hogy megvan. Meg aznap este elmentunk Peterrel Cardiffba, Marekhoz. Beugrottunk a Lidlbe, hogy vegyunk egy kis piat. Mondjuk igencsak felreneztuk az arakat, ugyhogy vissza kellett mennem a penztartol a polcokhoz (ketszer!), vegul dragabban vettunk gyengebb dolgot, de nem gaz. Na, es ezutan jott a meglepetes, ugyanis Peterhez odamentek nyolc szelet marhahussal, ami nem is aznap, hanem csak szombaton jart le, hogy kell-e. Hat, hogy a viharba ne?! Ugyhogy aznap este beefsteaket ettunk. Mondjuk szerintem kicsit tulsutotte Peter, hiaba mondtam, hogy ne tegye, dehat jol atsutve biztos nem lett bajunk. Biztos, ami biztos.
Elotte meg Mareknal dumaltunk, jott Asia meg Kamil, kicsit borozgattunk, en meg picit szunyokaltam, hisz elozo ejszaka nem aludtam. Kesobb felkerekedtunk, talalkoztunk par evfolyamtarsunkkal, de faradt voltam es csak a husra tudtam gondolni. De szerencsere viszonylag hamar sort keritettunk a sutesre is. Persze Ola nem jott este, mert ejfelig dolgozott es egesz hetvegen be volt osztva.

Szombaton kicsit setafikaltunk Cardiffban, ti. meg akartuk nezni a tengert, de nem a Cardiff Bay-ben, hanem ugy rendesen. Persze nem sikerult - mindenhol csak dokkok, kerites, megkozelithetetlen a tengerpart. Persze mar Swansea-ban s mellette volt mar alkemam latni a tengert tobbszor is. Es nagyon ugy nez ki, hogy ujbol mennem kell, mert a Pgt-konyv szkenneleset elszurtam, anelkul meg nem tudom megirni a hazidolgozatot. Eszternel meg ott van a konyv, s ez egyuttal jo alkalom is, hogy meglatogassam.

Vasarnap reggel jo koran folkeltunk, hogy megnezzuk a vizilabdadontot, dehat nagyon rossz volt. Bosszanto. Neten neztuk, gyenge minosegben, de nem ez volt a baj. Hogy a spanyolok jobban orulhettek, az biztos.
Utana megterveztuk a skot ut reszleteit, most mar csak egy-ket aprosag maradt a keszulodesbol (pl. a pakolas, ami azert nem kis munka).

A Somerfieldben vettem egy rakas kajat, ugy le voltak arazva (pl. 40 deka daralt sertes £0.40), szerintem indulasig mar nem is veszek szinte semmit, hadd fogyjon el addig minden. Majd jol kikapcsolom a hutot.

Nem irtam meg az auditdolgozatot szerdara - most hetfo hajnal harom ora es meg mindig nincs egy betu se leirva. Katasztrofa, szegyen, gyalazat.

Hetvegere jottek S-Tarrek, hat nem a legjobbkor, de ha egyszer igy volt megbeszelve, akkor vendegul lattam oket. Persze nagyon jo volt, de most irnom kellett volna.
Penteken rendeztunk a Nagykorut resztvevoinek vacsorat, a menu fasirozott volt burgonyapurevel, majd utana almas lepeny. Foleg a desszert nyugozott le mindenkit, nagyon dicsertek. Illetve Marek mondta, izlik neki, hogy a fasirtba tettunk fokhagymat; Krakkoban ugyanis a schnitzelkent ismert fasirtba (Monarchia, ugye) nem tesznek. A lepenyt gyakorlatilag egyedul csinaltam - no perszehalaval tartozom Peternek, amiert lereszelt kb. harom kilo almat. A citromhejat is o reszelte bele, ez volt az, amit mindenki kielemelt, hogy milyen jo benne a citrom.
Ola azt kerdezte, miert nem lehet ilyet kapni a boltban. Azt sajnaltam, hogy het utan a ket lengyel elment Cardiffba, mert dolguk volt, a tobbi magyar vendeg pedig csak fel nyolc utan erkezett - igy aztan nem is talalkoztak egymassal, pedig az lett volna az egyik fo cel, hogy megismerjek egymast a resztvevok. Utana ugy volt, hogy majd valamelyik este bemegyunk Cardiffba bulizni, Ola hajnal egykor csatlakozik, Mareknal meg lehet aludni - de ebbol nem lett semmi; a kesobbiekben kiderul, miert nem.
A vacsora utan egeszsegugyi setat tettunk: felmentunk az egyetem melletti osvenyen, a dombra. Teljes sotetsegben ez eleg kalandos volt. Aztan ott fent korbealltunk, dumaltunk.

A hazban kitakaritottam, ket haloszobaban befutottem, de igy is faztak a lyanyok, ugyhogy nem csodalkozom, hogy ma hazamentek. De most valahogy ez nem nagyon izgatott. Szerintem a 20 fok es az egesz ejszaka meno kazan eleg kene, hogy legyen. Valahol muszaj sporolnom, ha mar mindenfele hulyesegekre elmegy a penz (£38 banki buntetes, £46 repulojegy modositasa - ez utobbirol irtam emailt otthonra, valaszt nem kaptam, szoval lehet, hogy kisse beragott ram szuloapanyam-anyam, de szerencsere van koztunk parezer kilometer).

Szombaton Cardiffba mentunk, gyakorlatilag amit erdemes, lattuk - sot, szerencsenk volt, mert szombat este hattol ingyen jazzkoncertek szoktak lenni a Cardiff Millenium Centre teszkoszinpadan. Mondjuk annyira nem tetszett, nagyon popularis zenet jatszottak, a tingli-tangli/hatasvadasz/"miez? ROKK?" jelzok is eszembe otlottek, de vegul is ingyen elment. Egyebkent is, egy csomot rohogtem az oreg bacsi enekesen, aki szemmel lathatoan vegig nagyon elvezte a koncertet (ebben segitett neki allando baratja, a sor), valoban erdemes lett volna levideozni a mozgasat. A csattano az utolso szam volt, mikor arra buzditott mindenkit, hogy tancoljon; ekkor egy hatvan koruli kover neni kiment a szinpad ele es valami olyan megdobbento tancot jart, hogy alig akartam hinni a szememnek. Azert Magyarorszagon meg nem lattam ilyet. Ami meg erdekes, hogy mennyien orditoztak a nezok kozul. Mint valami fotbalmeccsen, korulbelul. Kulturalis kulonbsegek.

Aztan hazamentunk, kilenctol szuletesnapi rendezvenyre voltunk hivatalosak, Gyorgyiekhez. Jorgosznak, a gorog sracnak volt a 23. szuletesnapja, es azt terveztek, hogy ez egy viszonylag szukebb koru buli lesz. Hat nem ugy lett. Termeszetesen kiszivargott a hir a faluban, futotuzkent terjedt, ugyhogy rendesen tele lett a hely. Mindenesetre mind en, mind S-Tarr alaposan berugtunk (en hamarabb), mindketten hanytunk valamennyit, aztan meg bedoltunk az agyba. Van par igen erdekes felvetel, az egesz sorozat szivderito.

Ma meg elmentunk a Wetherspoonsba, Pontypriddbe, angol reggelit enni (£2.10 - felvittek az arat tiz pennyvel), vettunk gyumolcsot, majd felsetaltunk a pontyi vilaghaborus obeliszkhez. Az volt a vicces, hogy ut kozben, piheneskeppen es hogy egyunk egy kis mandarint, leultunk egy kis fuves-mohas reszre, valami banya szajatol nem messze. Ott ettunk-dumaltunk, a mandarinhejat a hatunk moge dobva, ugyis lebomlik, kit zavar az. Na kb. negyed ora mulva kijon egy kozeli hazbol egy idos neni, aszongya varunk valakit? Mondom nem, csak leultunk egy kicsit. Erre mondja, hogy ez magan terulet es mutatja, hogy "arra van a kijarat". Hat erre nem szamitottunk. Mindenesetre mondtuk, hogy sorry es el is mentunk, a hejat meg jol otthagytuk. Ven nyugger szatyor.

Delutan meg hazamentek a lyanyok, S-Tarr nyafogott, mert masnapos volt, kisse fel is huzott, s ennek hangot is adtam, de roviddel utana megbeszeltuk a dolgot. Beszkenneltem 70 oldalt a PGT konyvbol, a monetarizmus c. fejezetet, ha valakinek kell, csak szoljon, olcson adom.

Hosszu ido utan most mar frissites kovetkezik. Lustasagbol nem irok, aztan majd jol elfelejtem.

Eloszor is, volt meg ket hete az a francia buli, amin a holdfogyatkozast neztuk a kertben es ott volt egy bizonyos Jack Daniels is. Kovetkezmeny: nem sikerult elkapnom a hold teljes megfogyatkozasat, ill. nem sikerult a tobbieknek elkapniok, igy aztan alaposan elestem. Gondolom, a lepcson, lefele, legalabbis masnap reggel errol arulkodtak a nyomok: sebek mindket terdemen, jobb sipcsontomon, derekamon, mindket kezemen, jobb konyokomon, sot meg a honom aljanal is. Mivel semmire sem emlekeztem, csak kuncogni tudtam, ahogy ott fekudtem az agyban. Aztan mikor zuhanyzas utan mindenhol befujtam magam a'lkoholos fertotlenitovel (nem ittam meg, rosszizu), hat szinte orditani tudtam volna, ha nem lennek ilyen finom ember. De azota mar szinte nyoma sincs az esetnek.

Azota volt meg egy pizsamas buli a spanyol lyanyoknal, de nem volt egy nagy szam. Az viszont emlitest erdemel, amit mostansag Muskatli muvel. Nagyon rakapott a hogyismondjam, pakolasra, legalabbis mostanaban minden buliban arrol erdeklodik a fiuknal, hogy nem akarnak-e halni vele. Vagy legalabbis, szivesen baratkozik veluk.
A fentebb emlitett pizsamas partin (melyen valoban pizsamaban s gumipapucsomban jelentem meg, igy mentem vegig az utcan, de nem lett megfazas a vege) epp ott dumaltunk a konyhaban Omarral meg Peterrel, mikor bejon Imi mint tudosito, hogy Muskatli epp az iment sugott bele valamit egy feka fulebe, aztan kimentek. Hat ezen nevettunk egy sort, nemikepp kivancsi gondolatokkal - de hogy meg lettunk volna lepve, azt nem allithatom. Megszoktuk mar ezt a viselkedest. Vegul is csak egy falusi ribanc, mint tudjuk. Szoval most mar csak ugy hivom ezt a ket csajt, hogy a Torpe meg a Ribanc. Esetleg Kis Bugris, S-Tarr utan szabadon. Ja, amugy a fekaval valoszinuleg nem lett semmi, egy darabig ott dumatak a bejarati ajto elott valamit, aztan tavozott.
Feltetelezhetoleg a kovetkezo parbeszed folyt le a Ryba es a fekk kozt:
R: "Mennyi?"
F: "19."
Ezert a Ribanc elkuldte a fekat melegebb egtajakra. Mert 20 alatt o sose.

Aztan teltek-multak a napok - egy dolgozatot kellett volna megint irnom. A hatarido reges-regen volt mar, a tanarral megegyeztunk, hogy hetfon leadom, es ha ertekelheto a munka, 40 pont lesz. Nos, szokaws szerint nem ugy alakultak a dolgok, ahogy kellett volna, igy nem keszultem el hetfore. Irtam a tanarnak egy emailt, hogy elnezest, de majd szerdara keszulok csak el, esetleg keddre, ha tudok.
Hat erre kicsit merges lett. Joggal. Azt valaszolta, hogy vagy leadom kedden, vagy akkor irhatom a nyaron (ez azt jelenti, hogy csak decemberben kaphatom meg a diplomat). Ezt hetfon delutan irta, nem sokkal levelem utan. Igen am, de en hetfon harom ora utan mar nem ultem gephez, sot masnap is csak delben egy par percre, mielott hazamentem ebedelni. Na meg ez volt a szerencse!

Tehat elolvastam a levelet, mely igy szolt:

"Kristoff,

Ezutan a kaland utan pedig bementem Marlene-hoz, o szerdaig adott haladekot, hogy megirjam a dolgozatot. Most azon probalok dolgozni. De nem, nem, soha tobbe nem akarok ugy jarni, mint Scottal, mert az tenyleg egy horror volt. Meg nagyon rendes is ez a Marlene, nem lenne szep dolog.

---

 

 Na, hagyjuk az iskolat egy kicsit, van egy sokkal erdekesebb tema: a fozes. Legalabbis szamomra az utobbi idoben valoban ez az egyik legerdekesebb. Hetfon a tobbieknek keszitettem husgombocokat soros martasban (eleg bena elnevezes, ki kene ra talalni valami frappansabbat); serteshusbol, krumplibol es tojasbol allt a gomboc, a soros martasba pedig tejfol helyett tejszin kerult, mert az elobbi elfogyott a Lidlben. De vegul is jo lett, annyi hibadzott, hogy petrezselyemzoldet elfelejtettem venni, kicsit tobb martas kellett volna talan (bar kovettuk a recepturat), ill. nem takartuk le a tepsit, ami pedig jo lett volna, csak elfelejtettuk. Most nincs kedvem leirni a folyamatot reszletesen, de persze a receptet iderakom:

Vajon hany erazmuszos ir blogot? Es hany aradozik arrol, hogy ez elete legeslegnagyobb kalandja? Mert nekem ez egeszen masrol szol - kb. arrol, hogy hogyan epitem le az onbecsulesemet, a magamba vetett hitemet.

Amugy az iment ittam almabort, kedves baratomat. Meg nem vagyok huszonketto, de mar az alko'olizmus jegyei mutatkoznak rajtam? Na igen, nem tagadom, nemikepp az volt az oka, hogy megvettem a haromliteres uveget, hogy az utobbi napok igen szarul teltek.

Az idefele vezeto uton intettem egy gyereknek, o visszaszolt, hogy "alright?". Aztan az uton vegig ezen rohogtem, mert tuti, hogy qvara nem ismerjuk egymast, dehat a szemem is teljesen elromlott, igy aztan azt ismerek fel (tevesen), akit csak akarok.

Aztan beszeltem Idesanyammal, a beszelgetes mondata az volt a reszemrol, hogy "sok penzt lehet itt keresni, de azert nem ez a mennyorszag", ennek orult. Mindenhol jo, de legjobb otthon, kis falumban - mondta.

Meg elotte, otthon eloszor eletemben beleutottem egy tojast a szamba, nyersen. Marmint nemcsak a modorom volt nyers, hanem a tojas is. Raadasul tok buszke voltam magamra, utana. Legalabb nem kellett sutogetni, nem is volt rossz.

Elotte meg a mikrohullamu suTToben melegitettem fel valami skot cuccot: aberdeen beef pie, hat eleg szar volt igy, fagyasztva. Amugy biztos finom, egy frissem levagott ebo:rdi'ni  marhabol elkeszitve a skot felfoldon.  Ismered a repuloekezeteket, komam?

Aztan bejottem ide, egy olyan terembe, ahol legalabb van fajafoksz. Idefele a rohogesen kivul azzal telt a gyorsleptu gyaloglas, hogy magamban enekelgettem: "Fajafoksz - nyafogni fogsz." Dobos leven megnyero ritmusa volt e dalnak.

Holnap, ha minden jol megy, megyunk kirandulni a Brecon Beaconsbe, bar esni fog - most fogom megnezni az emaileket.

Hopp, Ola most hivott, szerencsere ha iszom, modorom egesz kellemes, legalabbis szorakoztato lesz. :P

Nem konnyu mit mondanom.
Mintha azt hinnem, egy dolgozat magatol elkeszul, ha a gep ele ulok s ott toltok sok orat. Olyan ez, mint a sult galamb. Varom.

Az nem kifogas, hogy nem erdekel. Igazabol semmi sem kifogas. Es ha jobban belegondolok, azert tisztelem a szamvitelt s a konyvvizsgalokat, es azt is felfogom, nem egyszeru a nemzetkozi harmonizacio.
Tehat egyszeru, mint a pofon: ez lustasag, semmi mas. Az onuralom hianya, hogy magamat ismeteljem.

De az miert van, hogy olyan remekul ismerem magam, a problemaim forrasat, de megsem tudok tenni ellenuk?
Tegnap hajnalban is, mikor hazabattyogtam olyan ot ora fele, egeszen konkretan tudtam, hogy ha igy folytatom, akarhol is vegezhetem: hajlek nelkul, vagy a Dunaban. Vagy a Taffban vagy akarhol. Mert a "minden mindegy" filozofiaja ellenere sem birnam azt a megalaztatast, hogy az utcan fetrengjek. Azt adja az Isten, hogy ne menjek el addig, hogy aztan vissza kelljen hokolnom a szakadek szelen. Mert akkor mar nagyjabol keso.

Voltak almaim. Ha abban nem is hittem, hogy erzelmileg sikeres lehetek, legalabb penzrol, sikerrol abrandoztam. Nem oly reg - meg walesi kiutazasom utan nehany honapig is. Mostanra viszont mar latom, nagyon nehez lesz innentol. Nem is az a fo baj, hogy gyenge jegy lesz a diplomamon. Kiderult, hogy a lustasag, az erdektelenseg elobb-utobb kiutkozik. A brit oktatasi rendszer pont a gyengeimet hozta elo. Nem olyan oriasi itt a szinvonal, ez a University of Glamorgan, nem Oxford vagy Cambridge. Itt is kell viszont dolgozni. Ezek a hazidolgozatok elmelyulest, koncentraciot igenyelnek - es sok idot. Egy intelligens, celtudatos diak meg tudja oket irni ket het alatt nagyon jora, egy het alatt elfogadhatora. Par nap alatt talan olyanra, hogy elfogadjak.
De az, aki nem csinal semmit, az nem er el ezeken a feladatokon tobbet, mint 40 pont. 

Ennek a dolgozatnak a leadasi hatarideje tegnap del volt. Tegnap arra jutottam, hogy a fene egye meg, egy napot kesni fogok, de azert beadom, talan meg elfogadja. S gondoltam, most mar tenyleg elkezdem csinalni, megirom es kesz, hiszen a tegnapi viselkedesem valoban elborzasztott. Erre ma megint nem csinaltam semmit. Felkeltem delutan haromkor, most lassan hajnali ketto, de ezalatt az ido alatt egy betut nem irtam. Sporthirek, hirek, botranyosan semmirekello honlapok bongeszese orakon at, egyedul ez megy. A szemem mar teljesen tonkrement, de mar abba is beletorodtem. Ha gazdag lennek, lenne penzem megmuttetni, vagy valami, de az is ketes kimenetelu - dehat nem is lesz penzem.

Hat nagyjabol ennyi, zavarosak, csapongok e gondolatok, de massal nem szolgalhatok.
Amugy tortentek dolgok az utobbi idoben, amiket talan erdemes lenne kepernyore vetnem, de most semmi kedvem semmihez. Innek egy nagy bogre kakaot, de tejem sincs, marad a viz.

Holgyeim es Uraim! Engedjek meg, hogy ezennel pOblikaljam elso gasztronomiai jellegu bejegyzesemet!

Ma ugyanis foztem - nem eloszor - meghozza sargarepa fozeleket. Idesanyam sem gyakran fozi e remek etket otthon, de miutan vettem egy kilo repat a Cathays-i Lidl-ben, eszembe jutott, hogy elkeszitem. Mert igaz, hogy nyersen tobb benne a vitamin es meg fozni se kell, viszont az olyan snassz lett volna. Kulonben is, most ehhez szottyant kedvem.
Amugy azert is esett a valasztasom a bo'tban a repara, mert hatha igy nem romlik tovabb a szemem. Ugye a klasszikus: Lattal te mar szemuveges nyulat?

Termeszetesen oktato jelleggel leirom azt is, hogyan keszitettem el a fozeleket.

Eloszor is, megpucoltam es felkarikaztam 1 kilo sargarepa underground reszet. Ez volt az egyik leghosszabb es legkevesbe kellemes resze az egesz folyamatnak, foleg az en pepecselos stilusom miatt. De annal nagyobb volt az orom, mikor elkeszultem ezzel a kuktamunkaval.

Ezutan felraktam foni a labasomban (amit a borondomben hoztam ki, meg szeptemberben, telepakolva zoknikkal - Edesanyam talan legnagyszerubb otlete volt), annyi vizben, amennyi eppen ellepte, s termeszetesen egy kis sot es kb. 1,5 evokanal cukrot is raktam a vizbe. A cukor barmilyen etelben konnyen odakozmal, szoval kavargatni kell neha, lelkiismeretesen.
Kicsit kesobb eszembe jutott, hogy kifelejtettem a kb. 5 deka vajat, de meg gyorsan potoltam. Sajnos sozott volt (itt sok ilyet arulnak; azert valasztottam, mert ez volt a legolcsobb - Somerfield gazdasagos).

Mikozben rotyogott a tuzhelyen, ittam egy teat, tejjel; meg ettem egy banant. Olyan 25-30 perccel a tuzre helyezes utan - mikor mar majdnem megfeleloen puha volt a repa - mondom, johet a habaras. Edesanyam tanacsa alapjan 2 evokanal liszthez ontottem egy kis tejet, egy cseszeben, ezt elkevertem, s hokiegyenlitessel beleontottem az etelbe. Ez a hokiegyenlites azt hittem, koztudott dolog, de a multkor a gulyasfozesben es ugy altalaban a gasztronomiaban jartas Peter is csak ugy beleontotte a tejfolt a tejfolos csirkebe (szerencsejere egy ido utan szetment az elejen osszekapott tejfol), szoval jobb, ha leirom a fiatal olvasoknak, mit jelent ez: a cseszebe mersz egy kicsit az etel forro levebol, osszekutyulod, s csak igy ontod a fazAkba a surito anyagot. Minden meleg etelt igy kell suriteni, ha nem akarsz osszeallt liszt- vagy tejfoldarabokat a tanyerodban.

Na igen am, ez a hokiegyenlites jol megyen, viszont a mennyisegekkel volt egy kis gond. Eloszor is, az en Idesanyam - hasonloan sok mas edesanyahoz - semmit nem mericskel. Ebbol fakadolag nem tud tanacsot sem adni ilyen kerdesekben. A receptet ugyan leirja, de az utmutatasaival lehetnek gondok. Pl. mikor osszel spenotfozeleket foztem (egyik kedvencem), azt irta emailben: Hozzavalok: spenot, 2 dl tejszin. Na persze, hogy sok lett az a ket deci.. Mert nem tudhatta, hogy csak 25 deka spenottal dolgozom. Irjon mennyisegeket vagy mindenhova, vagy sehova. De vegul is nem volt az rossz, izlett, csak a szine lett kisse szokatlan.
Szoval ott jartam, hogy a mostani mennyisegek sem stimmeltek - valoszinuleg kicsit tobb vizet is tettem a kelletenel a repara. Epp ezert a ket evokanal liszt nem volt eleg, ugyhogy meg ketszer(!) behabartam a fozeleket, mert azt viszont nem akartam, hogy lustasagbol ugy hagyom, mondvan "jo az! az ize jo, engem ugyan nem zavar, ha kicsit folyos!". Elottem volt nagyapam, amint megkerdezi: "Ez most leves vagy fozelek?". Igy hat nem voltam rest haromszor hokiegyenliteni meg minden. Vegul olyan 5 evokanal liszt belement.

De a vegeredmeny elegedettseggel tolthet el! Ime:

 

A feltet nem lett mas, mint konzerv sonka. Eleg fura joszag, de nem volt otthon semmilyen mas husfeleseg. Sajnos eletemben eloszor sikerult elvagnom a kezemet a konzervvel, de a sebesules merete alapjan valoszinuleg tulelem. Amugy az van rairva: "re-formed with water". Izre eleg sos, de el lehet viselni. Sajat zsirjaban sutottem ki egy serpenyoben.

A vegeredmeny a tanyeromban (sajnos az egyik szelet sonka eleg rusnya, ami lerontja a kep esztetikai erteket):

 

Mivel eleg nagy adagot keszitettem, egy darabig lesz alkalmam elvezni, de ez tenyleg elvezet lesz, hiszen igen finom lett! Keszitsetek ti is am ilyet!

Osszefoglalva a hozzavalok:

1 kg sargarepagyoker
1,5 ek. kristalycukor
5 deka vaj
a suriteshez liszt, tej (mennyisegeket direkt nem irok)
egy csipet so

Feltet tetszes szerint.

Marton Janost idezve:
Az elkeszult fozeleket fogyasszak egeszseggel, jo etvagyat kivanok!

Nos, ezen a heten sem unatkoztam. Volt minden, ami erdekes: buli, sport, varosnezes.

Miutan hazaerkeztem Esztertol Swansea-bol, hetfon, kicsit pihentem. Kedden ugyanis ujabb ejszakazas vart ram, Cardiffban. A lengyel lanyok harangoztak be a dolgot meg az elozo heten, hiszen ok majd' minden heten mennek a Jumping Jacks-be (mult heti vihancolasom helyszinere) - ezuttal azonban mashogy alakult a dolog. En nem tudom, mi tortent, valami virus terjenghetett, mindenesetre szinte mindenki lebetegedett, kohogott, pruszkolt (en nem, nem olyan csaladbol szarmazom). Igy aztan annak ellenere, hogy a maradek egeszseges nonemuk azt mondtak, jonnek, Peter baratommal egy ismeros arcot sem lattunk a helyen.
Dehat ki a francot erdekelte mindez a jo oreg Imperial Vodka utan? Peter vette meg hetfon a Merthyr Tydfil-i Tescoban; s en annak ellenere nem utasitottam vissza, hogy aznap tenyleg nem akartam komolyabban berugni. Foleg azert nem, mert azt vartam, hogy Ola jonni fog es esetleg nem art, ha tudok vele viszonylag normalisan kommunikalni.. De ha mar egyszer kifizettem a felet, akkor iszom is belole!
Amugy nem volt olyan veszes, ugyanis kb. 2 decit fogyasztottunk el belole - ketten. Eleg ego, nem, hogy ket magyar fiatal ennyitol kikeszul..? Jo, melle meg lecsuszott 1.5 liter cider, de akkor is (a haromliteres uveg felet atontottem otthon egy masik uvegbe, elorelato modon). Persze nekem nem kell sok, hogy jol erezzem magam, Peter kicsit jobban birja, igy legalabb tud ram vigyazni.

Mindezt a piat a mar-mar szokasosnak mondhato folyoparton ittuk meg, aztan 9 korul felkerekedtunk (a vodkasuveget becsusztattam a zsebembe, hogy a biztonsagi kocsogok ne lassak meg - sikerult a terv). Mivel allitolag meg nem volt nyitva a hely, elmentunk a kozeli Sparhoz, venni egy szendvicset. En kint megvartam Petert, s hogy ne unatkozzam, ott helyben, a bolt mellett szepen meglocsoltam a falat. Annyit mondok, eleg frekventalt ez a hely.
Aztan leultunk megenni a kajat, s ekkor allitolag minden arra jaronak beszoltam - szerencsere a jozanabb Peter a labamba rugott, mielott ezt egy feka parnak is megtettem volna. Azert ket rendornek allitolag sikerult, de hogy mit mondtam, az orok rejtely marad. Ja igen, ha ez ujdonsag: nekem ezek a bulis emlekek kizarolag masok elmondasai alapjan vannak meg.. Rajuk kell hagyatkoznom, mert az en homalyos kepeim nem sok mindenre jok.

Annyi a lenyeg, hogy a diszkoban ismet felszabadultan, de ezuttal szerencsere a hajgumimat nem elvesztve mozgattam kidolgozottnak nem mondhato testem. S itt jon a meglepetes (mindenkinek az, nekem is): csak a Joisten tudja, hogy, de sikerult osszeszednem egy csajt, aki a fenykepek alapjan egeszen csinos volt. A tancikalas mellett ment a smarolas meg a tapizas is (keszult egy rovid video is, de nem sok minden latszik rajta); azonban nem volt tul hosszu eletu a kapcsolatunk. Az a gyanum, hogy tulsagosan belelendultem a lany tagjainak tanulmanyozasaba (igen tetszett az alakja, mit mondjak), s a csaj lelepett: halvany emlekeim kozt mintha ott lenne a mozdulat, amivel ellok magatol. Szinte meg mernek ra eskudni. Cseles modon bement a vecebe; en ott vartam egy darabig az ajtonal, hatha visszajon, de egy ido utan meguntam, s beletorodtem. Na jo, amugy semmi tragedia, nem vartam semmi komolyabbat, meg ugy reszegen sem.
Ugyhogy utana fogtam, s mas csajokhoz kozelitettem, dehat hasonlokban mar persze nem volt reszem. Meg arra emlekszem, hogy ket lany igen kedvesen nezett, de nem kezdtem ezzel semmit.
Kicsit kesobb meg ket arab akart megverni, valoszinuleg a nekik tetszo arab lanyhoz nem kellett volna odamennem, de vegul is az "okos enged, szamar szenved"-elv alapjan arrebbmentem.

Ami emlitesre melto meg, az a diszkou musora volt; a keddi penzdijas vetelkedo lenyege: ket csaj kiall a szinpadra, s amilyen gyorsan csak tudjak, kicserelik a ruhajukat a masikera. Persze fehernemu marad. Aztan johet a kovetkezo paros. Hat erdekes volt, errol is van szep video. Volt egy-ket csinos paros!

Ami meg Olat illeti, bar nem volt beteg, nem jott, azt irta sms-ben, hogy nem tudott rola, hogy megyunk, legkozelebb szoljunk hamarabb. Azert fura, hogy a tobbi lengyel lannyal nem igazan kommunikalnak. Biztos draga nekik az sms (kb. 10 penny lehet). Na mindegy, ha mar igy alakult.

A vegere marad a legjobb! Legalabbis a legorultebb dolog. Felhivhattuk volna Mareket, hogy legyszi hadd aludjunk mar nalad, de nem akartuk zavarni, foleg, mert vendege volt (egy lengyel lany). Peter ezert azt javasolta, hogy akkor induljunk haza gyalog. Pius meg mikor mond nemet ilyesmire? Foleg reszegen! Ugyhogy amilyen marhak vagyunk, elindultunk a bicikliuton. Nem is tudom, jo dolog-e, hogy tudtam, hol kezdodik.
Mentunk-mendegeltunk, nem is volt rossz, de mivel az volt az ev talan leghidegebb ejszakaja (teljesen derult egbolt, minden kocsi total befagyva), az ido teltevel egyre kellemetlenebb volt. Kozben persze sokat beszelgettunk. Az volt vicces, mikor tobb ora elteltevel felbukkant az ASDA. Bementunk, egyreszt, hogy melegedjunk, meg kezdtunk is megehezni. Rajtunk kivul nem volt a boltban mas, csak a polcokat eppen feltolto nehany fiatal dolgozo. Vettunk 8 db mazsolas zsomlet, de eleg fura ize volt, nem nagyon komaltuk. A boltban enekeltem is, azt, hogy "krajin et da diszkoutejk".
Aztan ismet utnak indultunk, meg jo sok volt hatra. Okosan beosztottuk a zsemleket. A legrosszabb a Caerphilly-i elagazasnal kovetkezett be. Peternek nagyon gyanus volt - joggal - hogy a bicikliut Caerphilly iranyaba (jobbra) megy el, ezert letertunk az utrol, balra, ahol van egy autopalya alatti elagazas. Onnan meg felmentunk az autopalyara (jaj, anyam!). Valoszinuleg abban remenykedhettunk, hogy nincs mar messze, lesz hamarosan valami elegazas vagy ilyesmi - ill. hogy nincs alternativ utvonal..

S en ezt hagytam! Pedig tudataban voltam annak, hogy a 8-as szamu bicikliut Glyntaffban kot ki (szemben Treforesttel), tehat lennie kell automentes utnak hazafele, de csak hagytam magam felrevezetni egy masik ember megerzeseitol... Tobbet ilyet nem csinalok, tanulsagos volt. Ma vilagosban tettem meg ezt az utszakaszt s volt szerencsem(?) latni, hogy nehany tovabbi metert megteve mar lathattuk is volna a tablat Pontypridd fele. Na most mar tokmindegy - vegul is maradando elmeny az autopalya szelen tobb kilometeren at setalni, mikozben jonnek szembe a kocsik szazzal es csak imadkozni tudsz, nehogy kisodrodjon valamelyik a leallosavba..! Ha latott volna Idesanyam, nyomban szivbajt kap.

Vegul is megusztuk a dolgot, jott ugyanis egy leagazas: Treforest Estate. Akkor itt egybol lementunk. Nekem mar igazan elegem volt, szinte egyaltalan nem beszeltem, csak mentem. Mar Taffs Welltol ugy bandukoltunk, hogy en mentem a magam tempojaban, ami meglehetosen gyors, Peter pedig, akinek a labai rovidebbek, folyton lemaradt, ugyhogy idorol idore utanam kellett futnia, hogy ne hagyjam le vegleg. Ez mondjuk eleg mokas volt, de nem lassitottam miatta.

Treforest Estate-nek eloszor megorultunk. Azonban nincs az annyira kozel Treforesthez, mint a neve sugallja. S nem is talaltuk az atvezeto utat. Egy darabig ott kovalyogtunk, majd ugy dontottunk, hogy a fene egye meg, innentol jo lesz a vonat is. A vasutallomas helyet egy kamionostol kerdeztem meg, azok dolgoznak ilyenkor, mas nemigen (bar ez mar olyan het ora fele volt, az autopalyan azert is volt nagy forgalom); egyebkent is, ki a fene lakik egy ipartelepen? Senki.
Szoval vegul megtalaltuk a vasutallomast, ott meg szobroztunk vagy 20 percet, ittam egy korty vodkat az egeszsegemre (ezt vegig igy kellett volna, akkor talan nem kerulgetett volna a fagyhalal), s akkor megjott a megvalto Arriva vonat. En okosan bementem a vecebe, most be is zartam, egy megallonyi idot eltarthat egy pisiles, nem? Peter elorement, hatha nem er oda a kalaj, de megszivta, ez £1.10-be kerult neki. Nem semmi.
En mikor leszalltam (ugyanott, ahol a kaller), valamit mondott nekem az ALKALMAZOTT (nyilvan a veces trukkrol), de en csak szeliden mosolyogtam ra.

Mire agyba kerultem 7:40 volt. 2:45-kor indultunk, szoval majdnem ot oran at fagyoskodtunk, vanszorogtunk. Hat nem trefadolog, de mondom, kalandnak kituno. Beallitottam az ebresztot nyolcra, dehat nyilvan eselyem sem volt, hogy egy ilyen tura utan felkeljek, 20 perc alvas utan. Ugyhogy az aznapi marketing szeminarium igy kimaradt. Legjobban utalt oram, teszem hozza, kar hogy mindig van nevsor. Sebaj, eddig nagyon rendesen jartam.

Igazan maratoni bejegyzes lett ez, de ez van. Ugyse olvassa vegig senki, de nekem jo lesz visszaolvasni majd egyszer.

Miutan mult hetfon minden januari hazidolgozat-beadasi hatarido letelt (nem egyenlo minden januari hazidolgozatot beadtam), vegre elengedhettem magam ("Minden mindegy"). Nyilvan egesz heten nem tanultam - ez eddig is elofordult, most azonban nem otthon vagy a rohadek szamitogep elott ultem, hanem kifejezetten aktivan toltottem el az idot.

Hetfon nem sokkal a Business Strategy dolgozatom beadasa utan vettem ket liter cidert, £1.99-ert, aztan este bementunk Imrevel meg Peterrel Cardiffba. Egy lengyel sraccal, Marekkal talalkoztunk (Peter csoporttarsa, haverja), aki nagyon szimpatikus volt. A Taff folyo torkolatatol nem messze, a parton iszogattunk, a Millennium Stadium mellett. Szerencsere ebben az orszagban a szabadteri ivaszat nem elterjedt es legjobb tudomasunk szerint nincs ellene hozott jogszabaly. Egyebkent is relative liberalis az Egyesult Kiralysag, az allam nem nyalja ki a segged, de viszonylag szabadon elhetsz. Na jo, tudom, akkor miert van minden sarkon kamera; es meg sok mas antiliberalis peldat is biztos konnyen talalhatni, dehat a biztonsag az elso. A 2005 juliusi Terror Istvan-merenyletek vegrehajtoit is igy kaptak el.

Na, tehat ott italoztunk, volt sor, cider, Marek meg valami vodkas cuccot ivott, ha mar ugye lengyel, de nem ertek en ehhez, nem tudom mi volt az. Mindegy, csak usson. Kozben termeszetesen beszelgettunk, politikarol es tortenelemrol is volt szo, nem is keves; Mareket valosaggal meghatotta, mennyi mindent tudunk Lengyelorszagrol, a lengyel politikarol (elsosorban Imre!).
Mikor eljott az ido, felkerekedtunk, hogy elmenjunk a buli helyszinere, ami teljesen kozel volt, a Millennium Plazaban talalhato Jumping Jacks diszko. Nem, nem vagyok diszkos, nem szoktam jarni ilyen helyekre, de most akarhol jol mulattam volna, az biztos. Foleg az elfogyasztott pia mennyisege miatt. Epp mikor odaert mamoros tarsasagunk a plaza bejaratahoz, hat kit letnak szemeim? Hat bizony a lengyelek lanyok, Kedves Csoporttarsaim jottek ki az epuletbol, elibenk - hat en ugy megorultem nekik; ehhez hasonlo orom nem is tudom, mikor ert utoljara. Foleg a harmadikkent kijovo Szivem Csucske, Ola latvanya dobta meg az egyebkent sem kicsi endorfinszintemet. Jo, lehet, hogy a tesztoszteront is.

Ebben a nagy bo'dogsagban mentunk fel a mozgolepcson, az mar kevesbe volt udito, hogy a belepo £3 volt, illetve - ez mondjuk nem meglepo - hogy nem engedtek be piaval a kezemben. Mit volt mit tenni, ugyebar semmit ki nem dobunk, hat akkor marad az, hogy gyorsan megisszuk, ami meg volt a palackban. Kb. 7-8 deci cider, ha jol emlekszem. Imre segitett, az epulet elott ittuk meg, mert nem neztek rank tul jo szemmel a biztonsagiak. 

Igy erkeztunk meg a diszkouba, ahol a kezdeti tizperces lotyoges soran sikerult elhagynom a hajgumimat. Kerdezte is Ola, hol van, de mondtam, nem talalom. Ez igaz volt, a franc akart kibontott hajjal ott villogni, eleg benan nezek ugy ki, de nem tehettem semmit. Az meg, hogy ittam, nem javitott a keresesi hatekonysagomon, magyaran: kurvara nem talaltam azt a szart, pedig nem is olyan kicsi.

Mivel azonban a cider melle meg sor is legurult (egyet egy nemet nyomott a kezembe a parketten), nem igazan erdekelt semmi. Persze Ola erdekelt, idorol idore tancikaltunk is, ha lehet az en mozgasomat tancnak nevezni, de szinte mindenki ra nyomult. Minek tagadjam: nem tetszett a dolog. Ugyanakkor nem tettem semmit ellene, mert milyen alapon, ugye.. De semmi gaz, nem lattam semmi komolyabb veszelyt, nehany fenykepen eleg kihivoan nez, meg bujik a sracokhoz, de azert nem akkora ribanc, hogy emogott legyen valami, ha jol erzekelem. Csak azt remelem, hogy ha velem csinalja, akkor van mogotte valami, muhaha (ez a muhaha is egyre inkabb kozhely).
En szemely szerint ugy ugraltam, mint egy hulyegyerek (gondolom), mindenesetre Imre azt mondta masnap: "Pius jol nyomta", illetve "jol rakeszult erre a bulira".
A zaras utan egyutt mentunk haza. A kijaratnal - ez mar viszont megis csak furcsa! - nem engedtek ki a piat (uvegben volt, nem poharban). Ezen ugy felhaborodtunk Imrevel, hogy amilyen csunya dolgok csak eszunkbe jutottak, mind a biztonsagi orok fejehez vagtuk oket. Karomkodtunk, ahogy a torkunkon kifert, termeszetesen magyarul. Jol is esett; hogy basznad kette. :P

Az uton hazafele szokasos modon - ahogy egyszer Eszter mondta - elojott belolem a szexualis kieleguletlenseg, legalabbis igen nagy kedvvel olelgettem Olat (nem illetlen helyeken), mikozben spanyolul osztottam neki az eszt. Elvegre beszeli e szep nyelvet (hangzasra nem szep, de karakteres, ezt szeretem egy nyelvben). Par mondat utan megkerdezte, beszelhet-e angolul inkabb, ez aranyos volt. Mindenesetre amennyire erzekeltem, nem banta a dolgot. Mas erdekes mar nem nagyon tortent, csak annyi, hogy elmentunk Marekhez (Ola ment a sajat hazaba, persze), es ott nemi eves utan lefekudtunk aludni. En szokas szerint amint leultem a konyhaasztalhoz, elaludtam, de megint csak szokasos modon a kaja elkeszultekor felebredtem es joizuen ettem. Okej, nem emlekszem igazabol, milyen joizuen ettem, de anelkul is el tudom magam kepzelni. Eleve, mindig joizuen eszem.
Lefekudtem sarga esokabatomban, csak a cipot vettem le, errol is keszult szep fenykep reggel. Kilenctol lett volna masnap oram, nyilvan nem sikerult felkelnunk addigra. De a delutan kettokor kezdodo orara azert sikerult beerni (a vonat oda-vissza egy vagyon volt), es az mindenkeppen pozitiv TUNET :), hogy Ola mellemult, es ha nem is sokat, de beszelgettunk. Mondta, hogy felt a hazauton, mert sotet volt. A kovetkezo ilyen alkalommal hazakiserem, az biztos! Adja Isten, hogy ne legyen akkor vele mas, aki ezt megtegye! Amen!

Na, eleg a szofosasbol, most igazan jol kiirtam magamat. A het tobbi napjarol majd maskor, van mit irnom boven. S ez igy jo.

Ezek az idiota Wikipedias linkek meg mar csak a poen kedveert vannak itt, illetve azert, mert egyik kedvenc informacioforrasom (s szalloigem: "majd megnezem a Wikipedian").

Egyre nyilvanvalobba valik, hogy nem vagyok alkalmas arra, hogy a brit oktatasi rendszerben tanuljak. Nem tudok megfelelni az elvarasoknak: az elvarasnak, hogy magamtol "kutassak", elmelyedjek egy temaban - ami nem erdekel! Alighanem ez az egyik fo problema. Boszmeseg lenne azonban mindent erre fogni. Egyszeruen olyan mertekben meggyengult az onuralmam (no self-control), hogy keptelen vagyok feladataim ellatasara. Szinte semmilyen motivaciot nem talalok. Persze, folyamatosan a szemem elott lebeg, hogy mi lesz ebbol es szapulom is magam. Nem kapok diplomat, nem lesz ugynevezett komparativ elonyom a munkaeropiacon (nem pusztan azert, mert gyenge jegy lesz a diplomamon, hanem mert nem is lesz), mindenki meg lesz dobbenve, de foleg, olyan szegyent erezhetek majd, mint meg soha. Soha, de soha. Ha az utcan vagy a villamoson osszeszarom magam, vagy rajtakapnak maszturbalas kozben, az ehhez kepest lofitty. Ki emlekszik mar ra par honap utan. Viszont elmenni egy evre kulfoldre, nagy remenyekkel, annak a remenyevel, hogy ez a jovobeni sikereket megalapozo boldog, tartalmas idoszak lesz - aztan visszaterni, papir es lenyegeben barmilyen eredmeny nelkul.. Erre nehez magyarazatot adni; foleg, hogy a tobbi 5 magyar komolyabb gond nelkul veszi az akadalyokat. Felreertes ne essek: ok is szenvednek, ejszakaznak, gurcolnek. Illetve ok igen, en meg nem. Mert ha a szamiTTogep elott toltok is 8-10 vagy 20 orakat, akkor sem vegzek erdemi munkat.

En mar nem tudok mit mondani. Mondhatni beletorodtem. Elhataroztam mar magam szazszor, hiaba. Nem tudom, mi valtoztathatna meg a viselkedesem, a hozzaallasom. Meg abban remenykedem, hogy miutan elkezdek sportolni (most komoly kerekparos terveim vannak), megedzodik a lelkem (ep testben ep lelek) es az iskolai feladatokat is a kello komolysaggal latom majd el. Csakhogy addigra mar nagyjabol keso lesz. Lehet, hogy a vege egy oriasi tanulsag levonasa lesz: hogy en sem vagyok sebezhetetlen, nekem sem sikerul minden, ha nem teszem magam oda. Orulnek, ha igy lenne. Es akkor majd ott allok, hogy ehhez egy elvesztegetett ev kellett az Egyesult Kiralysagban. Belekerult parezer fontba, de nagyszeru. Se diploma, se boldog emlekek, meg azt sem allithatom, hogy a nyelvtudasom komolyabban fejlodott. Dibejting szoszajoti, nevetnem kell.
Szegyenteljes erzes lesz, mondom.

Majd kiderul, most kar tovabb okoskodnom. Fejbe nem lovom magam, de hogy tartok a szamonkerestol, mikor otthon szamonkernek, az biztos... Mint egy haborus bunost.

Nyitottam itt egy ujat, mert igy normalisabb eleresi cimem lesz es talan a megjelenites is hasznalhatobb.

Most qva sok a dolgom, szenvedek, de a jovo het igazan udito lesz ezek utan, gondolom. Sok a tervem akkorra es az utana kovetkezo honapokra.